7 éves voltam, amikor édesanyám először kinyitotta a bolt ajtaját. Még mindig emlékszem arra a napra — az új ruhákon érzett illat, az ő mosolya, a remény, ami ott lebegett a levegőben.
De az élet nem mindig olyan, ahogyan tervezzük.
10 éves voltam, amikor elveszítettem az édesapámat. A bolt kezdett összeomlani, a számlák gyűltek. Édesanyám minden éjjel sírt — és én hallottam.
Ezért döntöttem úgy, hogy segítek.
10 évesen a kirakatot rendeztem. 12 évesen a vevőket fogadtam. 15 évesen már a beszállítókkal tárgyaltam. Panaszkodás nélkül. Feladás nélkül.
40 év telt el. A kis bolt, ami majdnem megszűnt, virágozni kezdett.
Ma, könnyekkel a szememben, de büszkén mondom: köszönöm. Minden egyes vásárlónak, aki velem volt ezen az úton. Ti voltatok az igazi erőm.
A bolt bezár. De a történet örökre velem marad
